Oldalak

2014. márc. 24.

6.



*Shay szemszöge*



Lehetetlen..Még mindig nem hiszem el..Reggel 6 óra van,egész éjszaka csak sírtam,egy percnyit nem aludtam,de még mindig valószínűtlen ez az egész történet..Mint egy rossz álom..A legszebb napomból hirtelen a legborzalmasabb lett...-Ha pár perccel később indul el..Ha nem ma megy..Ha vele tartok,talán még élne..-Ezek a gondolatok röpködtek a fejemben,de még mindig nem hittem el.Egyszerűen lehetetlen..Hogy aki tegnap este jóéjtpuszit nyomott homlokomra ma már nincs..Nem..
És ilyen borzasztóan!Istenem! Egy vonat...Anya halálával egy új Shay McAdams született..(Igen..Anya emlékét a nevemben is őrizni fogom,átneveztetem magam az Ő lánykori nevére)..A régi Anyával együtt meghalt.. Egyszerűen nincs más szó arra,amit érzek: fájdalom.
Úristen,Matt..Tegnap vidáman elváltunk azzal,hogy majd ma...Át kell menjek,szólnom neki...
Ebben a pillanatban megszólalt a csengő.Hallottam az ajtó lassú nyílását,és dörömbölő lépteket a szobám felé.A siető idegen az ajtó túloldalán megtorpant.'Kopp-kopp.'-Hallottam a faajtómon tett koppintásokat.
-Szabad!-kiáltottam oda.Mozduláshoz ugyanis túl gyenge voltam..Matt állt ott.Lassan a szemembe nézett,és én már tudtam: tud a balesetről.
-Ó,Shay!-ült le mellém,és a puha bőrét éreztem az arcomon.Simogatott.Mint Anya tette...Újabb zokogás-görcsöm lett,egyszerűen nem bírtam lenyugodni.
Sötét van.Elaludtam.Nem tudom mikor alhattam el,és mennyit aludtam,de éreztem:Matt velem maradt. Mekkora szerencsém van vele! Mintha egy pillanatra elfeledtette volna velem a tegnapi szörnyűségeket.Csengés.A telefon..Holnap lesz a temetés..Azt mondták:Kell minimum két nap,hogy a halott nő cafatait kiszedjék az autó-,és vonatroncsokból.Nem láttam értelmét,hogy most veszekedjek : Neve is van,nem csak egy leltárba vett halott nő ..
Letettem a kagylót,és épp visszabújtam volna a ránk terített pléd alá,de Matt felébredt.
-Jól vagy,Shay?-kérdezte álomtól ittas hangján.
-Igen,csak tájékoztattak a ..-megcsuklott a hangom.-a temetésről.
-Mikor lesz ? Ott leszünk veled..Az egész családod,és én.
Milyen törődő..El sem hiszem.Már egyáltalán nem voltam álmos.Befeküdtem Matt mellé,még elaludt,utána szép csendesen kimásztam az ágyból,és betakargattam.
Apa!Meg kell keresnem apát.
Az egész házat bejártam,de sehol.Végül a mobilja mellett döntöttem.
Ring-ring.Ring-ring.-csengett a konyhában a telefon.Az asztalon.Egymagában.Hol lehet Apa?
Megvan! Paige! Talán hozzájuk ment!
Még egyszer visszamentem a szobámba Matt-hez,és írtam neki egy levelet,(hogyha felébredne)hogy ne aggódjon:Paige-nél vagyok.
Kitettem az íróasztalomra,felöltöztem,és indultam a szomszédba.


*Matt szemszöge*

El sem hiszem..A tegnap ameddig mi a szerelmi életünkkel voltunk elfoglalva Shay anyukája meghalt..Ahogy mesélte reggel sírva Anya,az egykori legjobb barátnője Floynak,egyből átrohantam Shayhez.
Kopogok.Shay papája nyit ajtót,Mr.Clayton.Halkan odasuttogtam egy '-jó reggelt!'- et,és rohantam Shay ajtaja felé.Majdnem nekirohantam,kénytelen voltam torpantani egyet.Akkor már ha ilyen 'elegánsan' érkeztem,legalább kopogjak !
-Szabad!-hallottam Shay-t.A hangján hallatszódott minden,ami érte:fájdalom,veszteség,szomorúság,és hiány.
Megpróbáltam  megnyugtatni,de csak újra zokogni kezdett..Ott maradtam vele.Egyszer csak belealudt a könnyeibe.Milyen édes,mikor alszik! Lassan fejére dőlt fejem,és én is aludni kezdtem.
Arra ébredtem,hogy Shay visszajön mellém.Nem tudom mikor,és hogy mászott ki,főleg ,hogy miért,így rákérdeztem,minden oké-e?
Amit visszamászott én újra elszenderültem,hiszen hajnalok hajnalán még virágért is mentem,de amint hazaértem,és hallottam a rossz hírt  a virágot az asztalon hagytam,és futottam..
Mikor már kezdtem ténylegesen felébredni csak egy papírdarabot találtam,hogy 'Paigenél vagyok.Shay'.
Biztos kiönti a szívét..Nem zavarom meg a női beszélgetést.Inkább visszaalszom,míg Shay ideér.

2 megjegyzés:

  1. Szia!!!Nagyon jó a blogod.Csak így tovább.Hozd már össze őket.
    Cintia

    VálaszTörlés