Oldalak

2014. nov. 21.

7.

*Shay szemszöge*

-Szóval nem járt itt Apa?
-Nem,miért jött volna?- nézett rám nagy szemekkel Paige.
Abban a pillanatban megjelent mögötte az apukája.
-Nemrég becsöngetett,hogy megy ügyeket intézni,és mondjam ezt el neked,ha jössz.
Láttam a szemén,hogy tudja milyen ügyeket. Anya ügyeit.
Abban a másodpercben egy autó motorjának berregése törte meg a fájdalmas csendet.Apa autójának hangja.
-Köszönöm!-kiáltottam a járdáról vissza Paige apukájának,majd a garázshoz rohantam.Az autó épp kitolatott.Amint a közelemhez ért kicsaptam az ajtót,és bevágódtam,mielőtt itt hagyhatna,minden szó nélkül.
-Apa.Mégis mit képzeltél?-kezdtem bele hisztérikus módon a csalódottságom kifejezésébe.-Itt hagysz,egyedül?
Apa leállította a kocsit,majd felém hajtotta bánatos fejét.
-Veled volt Matt...Amúgy is Paige családjára bíztalak volna erre a kis időre.
-Megtudhatnám, hogy hová ilyen sürgős az utad?!
-El.Bárhová.Csak semmit ne lássak,ami Édesanyádra emlékeztet...-szeméből a  magány úgy sugárzott,mint a kint ragyogó nap depresszióval teli fakó sárga sugarai ,ami az autónk ablakán behatolva,a kesztyűtartón pihent meg.
-Én melletted maradok! Ilyenkor nem hagyhatjuk egymást el,még ha úgy is tűnik,hogy ez a legjobb,amit tehetünk.Egy család vagyunk így is,nem szakadhatunk szét...Anya is ezt akarná..-suttogtam az utolsó pár szót. 
Azzal a motort újra beindította apa, az időközben arcán lepotyogó könnyek maradványait letörölte jobb kezével,majd elindultunk.Magunk mögött akartunk mindent hagyni,csak egy kis időre.Ameddig még eleven bennünk a halál érzése.

*Matt szemszöge*

Hol a fenében lehet Shay? Már kezd sötétedni. Utána menjek? Lehet az lesz a legjobb.
Kimásztam Shay meleg ágyának kényelméből,majd a valóságba csöppenve elindultam az ajtó felé.
Miután senki nem volt rajtam kívül a házban,és a kulcs az ajtóban volt,bezártam magam mögött az ajtót, hogy majd Shay-nek odaadom.
Kopogtattam hármat Paige házának ajtaján,és amint a harmadjára érintette kezem az ajtó rideg fa anyagát,az ajtó kinyílt.
-Mit akarsz,Matt?-állt velem szemben kisírt szemekkel Paige.
-Mi történt?-néztem rá aggódva, Paige-t nem láttam még ennyire kiborulni.
-Shay...az apukája...az autó..-próbált valamit elmagyarázni könnyeivel küszködve.
-Mi van velük? Bökd már ki,Paige!-szóltam kissé idegesen,de jogosan tettem: a szerelmemről van szó.
Ujjával intett,hogy kövessem.Felmentünk a szobájába,ott kifújta az orrát,megtörölgette egy papírzsepivel a könnyektől felduzzadt arcát,majd végre megszólalt.
-Shay és az apukája elmentek..Csak úgy beszálltak az autójukba,és elhajtottak...és tudod mi a legrosszabb? Shay a legjobb barátnőm,mielőtt elment volna itt volt,és még így sem köszönt el,egy szóval sem utalt arra,hogy itt hagy.
Nem értettem.Shay annyit írt nekem,hogy Paige-hez jön.Arról egy szót sem írt,hogy nem jön vissza.
Összezavarodtam.Lesokkolódtam.Még jobban,mint eddig voltam.
-És hová mentek?-nyögtem ki lassan a kábulatomból a fejemben kószáló három szót.
Már felálltam, hogy autóba pattanva utánuk mehessek,de a válasz hallatán megtorpantam.
-Brazíliába.






Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése