Oldalak

2014. nov. 21.

7.

*Shay szemszöge*

-Szóval nem járt itt Apa?
-Nem,miért jött volna?- nézett rám nagy szemekkel Paige.
Abban a pillanatban megjelent mögötte az apukája.
-Nemrég becsöngetett,hogy megy ügyeket intézni,és mondjam ezt el neked,ha jössz.
Láttam a szemén,hogy tudja milyen ügyeket. Anya ügyeit.
Abban a másodpercben egy autó motorjának berregése törte meg a fájdalmas csendet.Apa autójának hangja.
-Köszönöm!-kiáltottam a járdáról vissza Paige apukájának,majd a garázshoz rohantam.Az autó épp kitolatott.Amint a közelemhez ért kicsaptam az ajtót,és bevágódtam,mielőtt itt hagyhatna,minden szó nélkül.
-Apa.Mégis mit képzeltél?-kezdtem bele hisztérikus módon a csalódottságom kifejezésébe.-Itt hagysz,egyedül?
Apa leállította a kocsit,majd felém hajtotta bánatos fejét.
-Veled volt Matt...Amúgy is Paige családjára bíztalak volna erre a kis időre.
-Megtudhatnám, hogy hová ilyen sürgős az utad?!
-El.Bárhová.Csak semmit ne lássak,ami Édesanyádra emlékeztet...-szeméből a  magány úgy sugárzott,mint a kint ragyogó nap depresszióval teli fakó sárga sugarai ,ami az autónk ablakán behatolva,a kesztyűtartón pihent meg.
-Én melletted maradok! Ilyenkor nem hagyhatjuk egymást el,még ha úgy is tűnik,hogy ez a legjobb,amit tehetünk.Egy család vagyunk így is,nem szakadhatunk szét...Anya is ezt akarná..-suttogtam az utolsó pár szót. 
Azzal a motort újra beindította apa, az időközben arcán lepotyogó könnyek maradványait letörölte jobb kezével,majd elindultunk.Magunk mögött akartunk mindent hagyni,csak egy kis időre.Ameddig még eleven bennünk a halál érzése.

*Matt szemszöge*

Hol a fenében lehet Shay? Már kezd sötétedni. Utána menjek? Lehet az lesz a legjobb.
Kimásztam Shay meleg ágyának kényelméből,majd a valóságba csöppenve elindultam az ajtó felé.
Miután senki nem volt rajtam kívül a házban,és a kulcs az ajtóban volt,bezártam magam mögött az ajtót, hogy majd Shay-nek odaadom.
Kopogtattam hármat Paige házának ajtaján,és amint a harmadjára érintette kezem az ajtó rideg fa anyagát,az ajtó kinyílt.
-Mit akarsz,Matt?-állt velem szemben kisírt szemekkel Paige.
-Mi történt?-néztem rá aggódva, Paige-t nem láttam még ennyire kiborulni.
-Shay...az apukája...az autó..-próbált valamit elmagyarázni könnyeivel küszködve.
-Mi van velük? Bökd már ki,Paige!-szóltam kissé idegesen,de jogosan tettem: a szerelmemről van szó.
Ujjával intett,hogy kövessem.Felmentünk a szobájába,ott kifújta az orrát,megtörölgette egy papírzsepivel a könnyektől felduzzadt arcát,majd végre megszólalt.
-Shay és az apukája elmentek..Csak úgy beszálltak az autójukba,és elhajtottak...és tudod mi a legrosszabb? Shay a legjobb barátnőm,mielőtt elment volna itt volt,és még így sem köszönt el,egy szóval sem utalt arra,hogy itt hagy.
Nem értettem.Shay annyit írt nekem,hogy Paige-hez jön.Arról egy szót sem írt,hogy nem jön vissza.
Összezavarodtam.Lesokkolódtam.Még jobban,mint eddig voltam.
-És hová mentek?-nyögtem ki lassan a kábulatomból a fejemben kószáló három szót.
Már felálltam, hogy autóba pattanva utánuk mehessek,de a válasz hallatán megtorpantam.
-Brazíliába.






2014. márc. 24.

6.



*Shay szemszöge*



Lehetetlen..Még mindig nem hiszem el..Reggel 6 óra van,egész éjszaka csak sírtam,egy percnyit nem aludtam,de még mindig valószínűtlen ez az egész történet..Mint egy rossz álom..A legszebb napomból hirtelen a legborzalmasabb lett...-Ha pár perccel később indul el..Ha nem ma megy..Ha vele tartok,talán még élne..-Ezek a gondolatok röpködtek a fejemben,de még mindig nem hittem el.Egyszerűen lehetetlen..Hogy aki tegnap este jóéjtpuszit nyomott homlokomra ma már nincs..Nem..
És ilyen borzasztóan!Istenem! Egy vonat...Anya halálával egy új Shay McAdams született..(Igen..Anya emlékét a nevemben is őrizni fogom,átneveztetem magam az Ő lánykori nevére)..A régi Anyával együtt meghalt.. Egyszerűen nincs más szó arra,amit érzek: fájdalom.
Úristen,Matt..Tegnap vidáman elváltunk azzal,hogy majd ma...Át kell menjek,szólnom neki...
Ebben a pillanatban megszólalt a csengő.Hallottam az ajtó lassú nyílását,és dörömbölő lépteket a szobám felé.A siető idegen az ajtó túloldalán megtorpant.'Kopp-kopp.'-Hallottam a faajtómon tett koppintásokat.
-Szabad!-kiáltottam oda.Mozduláshoz ugyanis túl gyenge voltam..Matt állt ott.Lassan a szemembe nézett,és én már tudtam: tud a balesetről.
-Ó,Shay!-ült le mellém,és a puha bőrét éreztem az arcomon.Simogatott.Mint Anya tette...Újabb zokogás-görcsöm lett,egyszerűen nem bírtam lenyugodni.
Sötét van.Elaludtam.Nem tudom mikor alhattam el,és mennyit aludtam,de éreztem:Matt velem maradt. Mekkora szerencsém van vele! Mintha egy pillanatra elfeledtette volna velem a tegnapi szörnyűségeket.Csengés.A telefon..Holnap lesz a temetés..Azt mondták:Kell minimum két nap,hogy a halott nő cafatait kiszedjék az autó-,és vonatroncsokból.Nem láttam értelmét,hogy most veszekedjek : Neve is van,nem csak egy leltárba vett halott nő ..
Letettem a kagylót,és épp visszabújtam volna a ránk terített pléd alá,de Matt felébredt.
-Jól vagy,Shay?-kérdezte álomtól ittas hangján.
-Igen,csak tájékoztattak a ..-megcsuklott a hangom.-a temetésről.
-Mikor lesz ? Ott leszünk veled..Az egész családod,és én.
Milyen törődő..El sem hiszem.Már egyáltalán nem voltam álmos.Befeküdtem Matt mellé,még elaludt,utána szép csendesen kimásztam az ágyból,és betakargattam.
Apa!Meg kell keresnem apát.
Az egész házat bejártam,de sehol.Végül a mobilja mellett döntöttem.
Ring-ring.Ring-ring.-csengett a konyhában a telefon.Az asztalon.Egymagában.Hol lehet Apa?
Megvan! Paige! Talán hozzájuk ment!
Még egyszer visszamentem a szobámba Matt-hez,és írtam neki egy levelet,(hogyha felébredne)hogy ne aggódjon:Paige-nél vagyok.
Kitettem az íróasztalomra,felöltöztem,és indultam a szomszédba.


*Matt szemszöge*

El sem hiszem..A tegnap ameddig mi a szerelmi életünkkel voltunk elfoglalva Shay anyukája meghalt..Ahogy mesélte reggel sírva Anya,az egykori legjobb barátnője Floynak,egyből átrohantam Shayhez.
Kopogok.Shay papája nyit ajtót,Mr.Clayton.Halkan odasuttogtam egy '-jó reggelt!'- et,és rohantam Shay ajtaja felé.Majdnem nekirohantam,kénytelen voltam torpantani egyet.Akkor már ha ilyen 'elegánsan' érkeztem,legalább kopogjak !
-Szabad!-hallottam Shay-t.A hangján hallatszódott minden,ami érte:fájdalom,veszteség,szomorúság,és hiány.
Megpróbáltam  megnyugtatni,de csak újra zokogni kezdett..Ott maradtam vele.Egyszer csak belealudt a könnyeibe.Milyen édes,mikor alszik! Lassan fejére dőlt fejem,és én is aludni kezdtem.
Arra ébredtem,hogy Shay visszajön mellém.Nem tudom mikor,és hogy mászott ki,főleg ,hogy miért,így rákérdeztem,minden oké-e?
Amit visszamászott én újra elszenderültem,hiszen hajnalok hajnalán még virágért is mentem,de amint hazaértem,és hallottam a rossz hírt  a virágot az asztalon hagytam,és futottam..
Mikor már kezdtem ténylegesen felébredni csak egy papírdarabot találtam,hogy 'Paigenél vagyok.Shay'.
Biztos kiönti a szívét..Nem zavarom meg a női beszélgetést.Inkább visszaalszom,míg Shay ideér.